Alig bírtam ki sírás nélkül. Néztem, ahogy végigmegy a padsorok között, és még csak vissza sem néz rám. Egyvalami forgott a fejemben egyfolytában: hülye vagyok. Viselnem kell a következményeit ennek. Elszúrtam, és egy ilyen kedves fiú most már soha többé nem beszél velem. Ezt érdemlem.
- Bocsánatot kell kérnem tőle!- kiáltottam fel hirtelen, Lilla nem kis döbbenetére, akit azt hiszem megijesztettem, mert arrébb ugrott.
- De miért?!- kérdezte már idegesen. Szegény egyfolytában a sztori iránt érdeklődött, de nem tudott meg semmit.
- Oké, elmondom.- és így is tettem. Szeretném azt mondani, hogy kitartó volt, és hűséges barátnőként mellém állt, de nem mondhatom. És sajnos nem is tehetek ez ellen semmit, mert igaza volt.
- Ezt elszúrtad.- jelentette ki nyersen. Csúnyán néztem rá, de sajnos nem volt hozzá jogom.
- Tudom.- bólintottam szomorúan.
- Kérj bocsánatot, biztos megbocsát neked!
- Hááát...
- Annyira rossz a helyzet?- kérdezi kétségbeesetten.
- Szerinted ez mennyire rossz helyzet?- kérdezek vissza.
- Oké, értem. És, mikor mész oda hozzá?
- Majd a szünetben.- legyintek.
- Nem, menj oda most! Túl leszel rajta!- kezdett el Lilla Dani padja felé lökdösni.
- Hé, mit csinálsz, nem!- szóltam rá. De ekkor már késő volt, Lilla egy pillanat alatt, míg nem figyeltem Danihoz ugrott.
- Dani, Ali beszélni akar veled!
Ijedten néztem először Lillára, majd a srácra, akibe szerelmes vagyok. Lilla egy mosollyal és egy kacsintással visszaült a helyére, Dani pedig eddig karjára hajtott fejét felemelve rám nézett. Mindezt olyan arccal, mintha még azt is külön meg kellett volna köszönnöm, hogy egyáltalán rám néz.
- Ööö... szia.- köszöntöttem halkan.
- Ha csak köszönni jöttél, el is mehetsz!- mondta durván, én pedig a kínos helyzetben rágni kezdtem az ajkamat.
- Nem, én azért jöttem, mert...- elhallgattam, összeszedtem a gondolataimat, és éppen nyitottam a számat, mikor az angol tanárunk belépett a terembe.
- Mrs. Garcia! Please sit down!- mosolygott rám nem túl kedvesen, én pedig egy "elnézést" közepett a helyemre siettem. És elkezdődött az óra.
- Sikerült?- suttogta Lilla mellettem.
- Nem.- ráztam meg a fejem szomorúan.
Szünetekben úgy döntöttem nem is próbálok meg Dani közelébe férkőzni, inkább meghagyom a dolgot holnapra. Holnap órák után bocsánatot kérek tőle. Tuti.
- Hahó, Ali!- húzta el a kezét előttem egy fiú. Mint később kiderült, Ben volt az.
- Ó, bocsi, nem figyeltem!- szabadkoztam bocsánatkérőn.
- Semmi gond. Csak köszöntem neked. Valami baj van?- tette hozzá később a kérdést. Jól ráérzett. Elmondjam neki is? Lassan már az egész osztály tudni fogja! Ráadásul Ben jóban van Danival! Akkor miért nem ő mondja el neki? Vagy csak el akarja majd mondani Daninak, amit én mondok neki? Nem tudom. Ben olyan rendes volt első nap! Bízom benne.- döntöttem el.
- Semmi különös, csak összevesztem Danival.
- Mikor telefonon beszéltetek? Eléggé felhúzta magát.
- Igen. Remélem megbocsát!
- Biztosan.
- Megijedtem, azt hittem valami nagy baj van, mert úgy állította be, de közben meg csak a fiúk találtak ki valami hülyeséget.
- Hát, lehet, hogy nem amiatt volt olyan.- jelentette ki Ben.
- Neked nem beszélt erről? Mármint, jóban vagytok, nem?- erre a kérdésemre Ben arca kissé megváltozott. Tudott valamit, amit én nem, ez nyilvánvaló volt.
- Hát, igazából...- dadogott.
- Oké, hagyjuk. Ha nem akarod elmondani, nem kell.
- Köszi. És, mikor veszik le?- mutatott a gipszre témát váltva, én pedig elkezdtem neki mesélni. Ben jó barát. Később Lilla is csatlakozott hozzánk, így már hárman beszéltünk mindenféléről.
A negyedik óra után anyu autója a suli előtt várt, így bepattantam, és elindultunk. Az órákról annyit, hogy vagy halálra untam magam, vagy Danin járt az eszem, de nem feleltem egyiken sem, és a tanárok többsége csak érdeklődött a kezemről, meg a lábamról. Szóval, minden oké volt. Legalábbis majdnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése